Az első igaz szerelem és átkai!



Kísértő szerelem

Megláttalak s beléd, szerettem, 
Gondolataim csak veled járnak
Sose gondoltam volna, hogy ilyen szép veled a szerelem,
Ráébredtem szívem dobbanásai csak érted vannak!

Szebb vagy az Alföldi rónaságnál,
Szebb vagy az Alföldi naplementénél,
Szebb vagy minden égi csodánál,
Sok ékszert láttam szerte a világban egyik se volt szebb a szemednél!

Hosszú életem alatt mosolyt láttam,
Egyik szebb volt, mint a másik,
Sok országba jártam,
De a te mosolyodnál egy se lett szebbik!
(2003. 01. 09)




Mindenek felett!

Minden halandó neked hódol,
Te vagy a kincs a világban,
Melyet minden ember csak csókol,
Ha megy szíved országába!

Veled teljesen felvirágzom,
Mintha egy virágos kertbe járnék,
Melybe csókolsz s kivirágzom,
Melybe minden napot veled tölthetnék!
(2003. 01. 09)




Szívem bánata!

Szívem bánata, hogy elhagytál,
Teljesen üres nélküled az életem,
Egy másik fiúért ki meg se érdemel, elhagytál,
Pedig csak érted éltem.

Imádom gyönyörű hajad illatát,
Gyönyörű szemed kék színét,
És imádom a végtelen lelkű szíved fáját,
Mely erdőt alkot, és sose látom a végét!
(2003. 01. 10)




A Múzsám nélkül!

Kertembe léptél s tavasz köszöntött,
A látvány teljesen lenyűgözött!

Nyíladózó rózsák,
És örök zöld fák!

Elmentél kertemből s tél köszöntött,
A kertem látványa tejesen elűzött!

Kertem az idegen kertek között elvegyül,
A MUZSÁM NÉLKÜL!
(2003. 01. 16)




Örökké veled!

Örökké eltörölném az időt,
Hogy veled tölthessem az óra nélküli időt.

Ne legyek a ketyegő órákhoz kötve,
Eltörlöm, hogy csak veled legyek örökké összekötve.

Eltörlöm az időt, hogy örökké ölelhesselek,
És, hogy örökké veled lehessek!

(2003. 01. 17)




Szívedbe zárva!

Létezik egy ország,
Melynél nincs szebb világ.

Szíved peremét nárciszok borítják,
S bíbor vörös rózsák.

Szíved nélkül szívem teljesen árva,
Ezért örökre szívedbe leszek zárva!
(2003. 01. 27)




Kis versek:
Szerelem

Szerelem, imádom,
De egybe utálom,
Bosszúság és fájdalom,
De ez az én világom!
(2003. 01. 28)


Az élet harmóniája

Az élet harmóniája?
Szabadság és szíved aromája!
(2003. 01. 28)

Halál

Legszívesebben meghalnék, ha te nem lennél,
De miattad örökre szívembe élet él!
(2003. 02. 04)




Tímea

Tímea te vagy az életem,
Nélküled teljesen üres a szívem.

Jöjj hát kedvesem,
Töltsd be az üres szívem!
(2003. 01. 27)




Az életem értelme

Életem értelme Tímeám,
Ki oly szép, mint a rózsafám.

S ha elhagyna, sírba küldene,
Életemnek vége lenne!
(2003. 01. 28)




Bocsánat

Megbántottalak?  az olyan számomra mintha pokolban égnék,
És örök életemre csak félnék.

S ha szívedbe seb van,
Akkor az én szívembe is seb van.

 Mely seben sose gyógyul be,
Örökre seb marad a szívembe.

Megbántottalak? Bocsánat, BOCSÁNAT,
Tízmilliószor is BOCSÁNAT!
(2003. 01. 31)




Tavaszköszöntő

Téli évszak, hideg szomorú, és borongos,
És minden ember tőle fázós.

Bent a házban ég a tűz, hogy meleg lehessen,
És, hogy a fázós család minden nap melegben lehessen.

De jön a tavasz a halott tájból, élő táj,
És halott szívből is eltűnik a seb mely idáig fájt.

És kertemben is kinyílnak a rózsák,
És lombozódni kezdenek a fák.

Méhek lepik el a szép rózsáim,
És a rózsáimmal együtt virágba borulnak a szépvirágaim.

Erre vágyom,
És, hogy soha többet nem bánkódom!
(2003. 02. 07)




Örökre

Örökre szép maradsz,
Örökre szívemben élsz.

Nincs senkinek olyan szép szeme, mint neked,
Nincs senkinek olyan jó, lelek, mint neked.

Szíved olyan, mint az éledő tavasz,
Halotti szakaszból, lesz élő szakasz.

Élted során életedre és szívedre,
Oda figyelek örökre!
(2003. 02. 10)




Istennőm

Ö az, akiért élni akarok,
Ö az, akiért harcolok.

Ö az, kiért minden virág nyílik,
Ö az, kiért a nap az égen fénylik.

Ö az, kiért az évszak változik,
Ö az, kiért minden ember csak bánkódik.

Ö az, kiért az égen a csillag fénylik,
Ö az, kiért a legcsodásabb gyémánt fénylik.

Ö az, én Úr nőm,
Ö az, én egyetlen ISTENNŐM!
(2003. 02. 18)




Lelkem mélyén

Lelkem mélyén egy kis erdő terül el,
Melyet sose fedeznek fel.

Szívemben érted dagad az ér,
Meg a magyar nemzet ér.

Szívem kis erdejébe,
Talán a tavasz sose térbe.

Mert a magyar nemzeten nem lesz boldogság,
És így a szívemben nem lesz örök tavasz és boldogság!
(2003. 02. 23)




Örömöm

 „A Magyar nemzet szabad és boldog örökre” hangzik a kiáltás,
Emlékezetembe örökre bele vésődött ez az ordítás.

Szívembe végre beköltözött az örök tavasz,
Mely örökre dicső arasz.

Végre teljesült vágyam,
Melyre idáig vártam.
(2003. 02. 25)




Virágzó tavasz

Eltűnik a hó a tájról,
Melytől fázol.

A fehér tájból,
Egy-kettőre, zöldet mázol.

Az élettelen erdőkbe,
Virágba boruló nárciszok költöznek be.

Mintha egy élet születne,
Mely értem lenne!
(2003. 03. 05)




A pusztaság

Oh hegység te nagy, te,
Kit sose lehet megmászni,
Csodállak erődért, de nem szeretlek.

Az én otthonom a bölcsöm: a pusztaság,
Számomra ez a legszebb hely az egész világon,
Mely oly nyugodt, mint az esti zápor.

Minden évszakban, más ruhában pompázik,
Tavasszal szép zöld vagy,
Télen szép fehér.

A nyári nap lementénél nincs szebb az egész,
Világon,
Ez az én otthonom hova kívánok menni,
A túlvilági életemben!
(2003. 03. 05)




Vidéken

Lenn Nádudvaron ott élnék vígan,
Csend, nyugalom, természet fogan.

Fiatal fejjel nem, de vén fejjel ide vágyom,
Hol örök a béke és a nyugalom.

Hiányozna az én Istennőm lenn a vidéken,
És én nem élek Istennőm nélkül, így hát itt hagylak!
(2003. 03. 11)




Nélküled

Nélküled..? nem virágzik a meseszép rózsa,
Az Alföldön örök tél és sötét borulna,
Éjszaka a csillagok nem világítanának.
Nem lenne nélküled tavasz,
Mely szépséged tükrözi.
Oh ha te nélküled lennék,
Én nem is lennék.
Olyan mintha örökre halott lennék!
(2003. 03. 11)




Megcsalva

Szerettelek, de te becsaptál,
Ez szörnyen fáj.

Szeretem az Alföldet, 
Mert Ő sose csap be és örök nyúg helyet ad.

Azt hittem jobban szeretem Tímeám, mint szülőhelyem,
Az én Alföldem.

Nem vagyok bánatos, mert Ő ott van nekem,
Ő sose csal meg és csap be engem!
(2003. 03. 15)




Március 15-e

Ezen a napon föl támadott a Magyar nép,
Kit galád Habsburg tép.

Ki e nap halni nem képes a hazáért,
Halál rongy életért!

(2003. 03. 15)




Az emberekhez

Aranynak, Petőfinek, köszönhetjük és a többi költőnek,
Kik már a szent földben pihennek.

Mikor küzdöttünk ádáz Habsburg ellen ott voltak,
És tartották a népben a reményt, és ezért boldog vagyok.

Ez lenne az összes magyar ember dolga,
Nem, hogy hulljon az arany foga.

Nem a harcosok a hősök,
Hanem a nagy költök!
(2003. 03. 18)




Az otthonom

Nem itt születtem,
De úgy szeretem, hogy számomra ez a szülőhelyem.

 Oh pusztaság,
Ez a legcsodásabb világ.

Hol se felellőség, se zaj csak a gondolataim,
Csak a természet, csak az egyedüllét és a lelki bánataim.

Oh nem itt születtem,
De számomra ez a legkedvesebb földem!
(2003. 03. 18)




Életem értelme?

Életem értelme?
Talán a szörnyű szerelem?

Talán a szenvedés jutott nekem?
Vagy hogy vidáman éljem életem?

Életem értelme, hogy Tímeámnak éljek?
És hogy örök életemre féljek?

Életem értelme hogy Krisztámat szolgáljam?
És hogy örök életemre biztassam magam?

Talán életem az Alföldemé?
És nem a szenvedésé és a félelemé?
(2003. 03 21)




Miért élünk..?

Miért élünk, hogy életet öljünk?
Hogy megöljük a természetünk?

Miért élünk, hogy szenvedjünk?
Az egész életünk?

Azért élünk, hogy öljünk?
Akkor én nem élek és nem kérdezem: miért élünk?
(2003. 03. 23)




Természet

Oh természet,
Tárd fel magad,
Világosítsd fel a sok balgát.

Mutasd erőd,
Ne félj ezektől az arcátlan gyilkosoktól,
Hisz Te ettől vagy szép, ők életet vesznek el,
Míg Te életet adsz!
(2003. 03. 23)




Merengés

Lenn az Alföld pusztaságán merengek,
Az Alföldi táj kérdez, én felelek.

Miért ilyenek az emberek?
Talán felelőtlenek?

Nem, csak hatalmat akarnak,
És azt hiszik, ha egymást legyőzik, hatalmat kapnak.

Pedig csak a tiéd a hatalom,
Nem tudják: az erő és hatalom két fogalom.

Jaj! Álmodtam vagy valóság ez a kérdezgetés?
Oh! Nem ez csak a képzeleti merengés!
(2003. 03. 24)




Életem végéig

Életem végéig a szerelem rabja leszek?
Vagy nemet mondok és elfeledlek?

Ez a sorsom ezt miért érdemeltem?
Az élet e részét nem ismerem.

Hát ezt kaptam, fájdalommal de beletörődőm,
És életem tovább élem ez legyen fájdalmam, örömöm.
(2003. 03. 26)




Az erdő

Ragyog az égen a nap,
Ülök a nyitott sátramban,
És gyönyörködöm a tájban.

És kérdezem az Istent:
Miért teremtette a természetet,
Hogy az ember tökre tegye a természetet?

Alkonyat felé jár,
Most mintha meg állna az idő,
Ilyenkor szép, ilyenkor szép nekem az erdő!
(2003. 03. 29)




Halott világ

Isten miért teremtette a Földet,
Hogy itt öljék egymást,
És hogy saját bajtársaikat se kíméljék?
Nem! ti nem szeretitek az életet,
Ti nem vagytok érző lények: ti gyilkosok vagytok!
Míg az egyenlőségről papoltok, és míg,
Nincs egyenlőség, addig halott a világ.
Amíg a bőség kosarából nem vettünk egyenlően,
Addig ezen a Földön nincs testvériség.
Míg nem vesztek az életkosarából addig,
Ez a világ halott!
(2003. 03. 29)




Gyötrelem

Meg ölnek a gondolatok,
Halvány kis gondolat fotók.

Itt zsongnak a fejemben,
Nem álmomban, hanem a nappali képzetemben.

Vagy Krisztámról szól,
Vagy Tímeámról.

Szeretem Krisztámat vagy nem,
Erről van szó a képzetemben.

Tímeám szeret engem,
Vagy hiába reménykedem?

Nincs más bánatom,
Csak ez a szörnyű gondolatom!
(2003. 03. 30)




Őrület

Ezek a képzelgések teljesen őrületbe kergetnek,
Nem tudom mikor, de én félek.

Már teljesen kifordultan érzem magam,
Félek, már hamarosan elvesztem az önuralmam.

Meg akarok halni,
Nem akarok többet izgulni és félni!
(2003. 03. 31)




Bosszúm

Kértem ne bántsatok,
Ti mégis bántottatok.

Tímeám megcsalta szívem,
Életem egy része elveszett.

Gyilkos emberek bántották természetem,
Az olyan mintha bántottak volna engem.

Köszönöm a sok borúm,
Titeket nem ér szörnyű, haragos bosszúm!
(2003. 04. 03)




Összezavarodva

Félek, nem tudok elszakadni a szerelemtől,
Az én szép, és gyönyörű Tímeámtól.

Már az Alföldem is azt sugallja,
Újra enyém Timikém szerelem fája.

De vajon Timikém mit szól ehhez,
Ehhez a szerelemhez?

Vajon szeret még, és ad egy új esélyt,
Vagy már nem szeret engem?
(2003. 04. 05)




Élet születik

Új élet születik,
Hol nem él a gyilkos ember,
Hol Isten nem ver!

Hol az ember és a természet, barátok,
Hol az ember nem öli a természetet,
Hol az ember nem veszíti el a fejét.

Hol mindenki vehet a bőség kosarából,
Hol együtt imádkozunk,
Hol boldogan békében élünk!
(2003. 04. 06)




Szeretem

Miért kínzod életem,
Miért gyötröd szívem?

Oly szép vagy az elején,
De mi lesz a végén?

Lehozom a csillagokat az égről,
És mégis mit kapok a szerelemtől?

Ilyen ez a szerelem,
Mindig csak szomorítja életem!
(2003. 04. 07)




Visszafogadva

Tímeám új esélyt adott nekem,
Hogy újra együtt legyünk mi ketten.

Szívem repesni kezdett,
Mikor igent mondott és szívem föl melegítette!
(2003. 04. 09)




Együtt

Mikor együtt vagyok veled, szívem verni kezd,
És én teljesen elfeledkezem a világról és ő is, elfeled!

Ebben a pár órában forr össze szívünk,
Itt marad emlékünk és életük egy része.

Itt a meleg, itt van,
Hol szívünk együtt, egy életre van!
(2003. 04. 10)




Legszívesebben

Legszívesebben veled lennék egy életre,
Sose hagynálak magadra.
Mindig ölelnélek, fognám kezed,
Csókolnálak, védeném szíved!
Legszívesebben veled ébrednék és feküdnék,
És álmodra én vigyáznék és álmodba, éjjel,
Én csak én senki más csak átölelne,
És még a reggeli napfénytől is védenélek: szerelmem Timi!
(2003. 04. 11)




A mennyországba

Oh Timi,
Te és én egy helyen,
A menyben.

Te és én a mennybe,
Boldogan élünk,
És a gondokkal meg birkózunk.

Soha nem lesz gondunk,
Se szórakozásba, se ételbe,
Csak ketten leszünk egy szívben!
(2003. 04. 12)




Fájdalom

Nem vagy velem,
És érted fáj a szívem.

Éjjelente nem alszom,
Vagy ha igen, csak akkor veled álmodom.

Nincs nap, hogy eszem ne járna veled,
Nem tudok lenni nélküled.

Ezt a szerelmet nem vállalom,
Hisz ez már fájdalom.

De én érted, ha kell ezt is, elviselem,
Hisz érted él szívem!
(2003. 04. 12)




Timihez

Ím itt állok előtted,
És nyújtom feléd karom,
Hogy borulj rá angyalom.

Szeretlek, szerelmem,
Csak érted dobog szívem,
Mert te vagy az életem.

Nélküled nem tudom, mi vagyok,
De azt se tudom, mi leszek,
Csak azt tudom, szeretlek.

Tőled függ,
Boldog legyek,
Vagy soha boldog ne legyek?

Veled lenni szeretek,
Csak egy dolgot bánok,
Veled világot örökre nem látok.

De amit látok,
Soha nem feledem,
De tiéd, marad legnagyobb kincsem: a szívem!
(2003. 04. 13)




Nehéz a szívem

Nehéz a szívem,
Tőled nehéz szerelmem.

Mert napról napra jobban szeretlek,
És meleg szerelemmel védelek.

Veled vagyok,
Időt ilyenkor nem ismerek, és nem számolok!
(2003. 04. 13)




Ölellek

Ölellek, te is ölelsz,
Szívem ilyenkor a fellegekbe reppen!
(2003. 04. 15)




Ha volnék

Ha volnék gazdag úr,
Bizonyításért,
Gyémántot dobnék minden szavadért.

Ha volnék világító nap,
Ott hagynám az eget,
S néznélek csak tégedet.

Ha volnék a Teremtő,
Neked világot teremtenék,
Melybe csak ketten lennénk.

Ha volnék évszak,
Tőled függne milyen idő, legyen,
Csak a te kedvedtől függően!
(2003. 04. 18)




Szeretlek, szerelmem

Szeretlek, szerelmem,
Szeretem termeted,
Szeretem gesztenye, barna hajadat,
Piros orcádat, fehér homlokod,
Méz édes ajkad melyet csókolva sose
Unnám meg,
Lágy kezed mely érintése,
Mindennél finomabb érzés.
Szeretlek, szerelmem,
Szeretem végtelen gyémánt lelkedet.
Ha örülsz, én is örülök,
Ha bánatos vagy én is az vagyok.
Szeretlek, szerelmem,
Ha bánatos vagy, ha vidám vagy,
Szeretem mosolyod, könnyedet egyaránt,
Szeretem jó tetteid, szeretem hibáidat,
Olyan erélyesek még a hibáid is, hogy azt,
Csak szeretni lehet.


Szeretlek szerelmem, szeretem szép gondolataidat,
Nekem nincsenek is gondolataim,
Mert azokat te szövöd a fejembe,
Verseimet, ihletem, te adod, te teszed a fejembe.
Nekem nincsen szabad gondolatom, nincsen,
Szabad akaratom a te akaratod és gondolatod,
Érvényesül rajtam.
Szeretlek, szerelmem,
Mint még embert soha,
Számomra te vagy a bánat,
Az öröm és az élet.
Ha ezért díjat vagy valami,
Érdemet akarnak adni,
Én meg mondom, ne nekem,
Adják, hanem neked,
Mert ezt a szépet,
Tőled tanultam!
(2003. 04. 18)




Meg sem érdemellek

Meg sem érdemellek,
Te Szent nő,
Miattam hazudsz,
Otthon a szüleidnek.
Miattam hazudsz a tanáraidnak,
Miattam hazudsz,
Én mégis szeretlek.
De tudom lelked melegét, meleg ölelésed,
Csókod és a hazudozást én meg se,
Érdemlem!
(2003. 04. 19)




Szeretem

Szeretem bársonyos bőröd.
Szeretem hajad melybe, ha szél kap olyan, mintha,
Lelked szárnyalna.
Szeretem smaragd, zöld szemem melybe, ha,
Bele nézek csak szeretetet, és örömöt látok.
Szeretem óceán kék lelked mely apró, de,
Rengeteg szeretet és jóság lapul benne.
Szeretem, ha vidám vagy, mert oda ülök,
És szívem melegével még vidámabbá varázsollak.
Szeretem, ha bánatos vagy, mert szívem,
Ilyenkor melléd, reppen és végtelen szerelemmel,
Vidámmá tesz!
(2003. 04. 21)




Ihletem

Ihletem neked köszönhetem,
Drága egyetlenem.

Míg te szeretsz és velem vagy,
Addig ihletem nem érheti fagy.

Te vagy a legcsodásabb, legédesebb szerelmem,
És egybe életem, s drága ihletem!
(2003. 04. 21)




Az Angyalhoz

Azt mondják az angyalok csak a mesékben
Vannak, szerintem nem csak a mesékbe
Vannak, hanem az életben is.
Engem épp most látogatott meg:
Kinek; kinézete gyönyörű,
Kinek; szíve tele van szeretettel,
Kinek; szeme tele van jósággal,
Kinek; csókjai értékesebbek mindenföldi
Kincsnél!
Kinek; keze simább minden
Földi selyemnél!
Kinek; minden szava értékesebb
Minden aranynál!
Kinek; neve minden földi szónál értékesebb,
Kinek; neve: Timi!
(2003. 04. 29)




Fájdalmas Búcsú

Nagyon szeretlek,
De ha te nem hát nem, de többet nem védelek.

Többet nem leszek veled,
Többet nem boldogítom életed.

Viszlát szerelmem,
Egyetlen, gyönyörű kincsem!
(2003. 04. 30)




Esdeklem

Szeretem szíved,
Szeretem lelked,
    Szeretlek csókkal ébreszteni,
    Szeretlek csókkal altatgatni,
Egyszerűen szeretlek téged.

Szíved baját enyhítsd,
És soha ne édesítsd,
    Mert az, boldogtalanná tesz engem,
    És téged is boldogtalanná tesz szép szerelmem,
Ezt a bút, muszáj, hogy enyhítsd.

Életem érted mindent eldobtam,
És egyetlen szerelmes szívem neked adtam.
     Mely szív csak érted dobog,
     Mint a gyönyörű zászló, csak az égbe lobog,
Ezt a zászlót érted aggattam.

Elhagyhatsz szerelmem,
De ha elhagysz, ne keresd többet szívem.
      A szívem össze kőt emlékbe, örökre minket,
      Csókjaid, érintésed, emlékeid, semmi ki nem törölheti,
Örökre lesz hely: a lelkemben!
(2003. 04. 30)




Meddig?

Meddig szenvedek,
Meddig szeretlek?
Meddig leszek rabod,
Szerelmem meddig nem fogadod?
Meddig tart az átok,
Szakításunkra mi az indok?
Szívem meddig szenved érted,
Életed örökre nélkülem éled?
Így jó az életed szerelmem,
Hát akkor éld így az életed: nélkülem!
(2003. 04. 30)




Barátaimnak

Köszönöm, hogy idáig kitartottatok jóban-rosszban mellettem,
Életem, örömöm nektek köszönhetem!
Köszönöm, hogy ápoljátok lelkem,
Míg Tímeám elfelejtem.
Soha el nem felejtem,
Azt a sok jót, mit tettetek velem.
Remélem sokáig, lesztek velem,
Jóban-rosszban mellettem!
(2003. 04. 30)




Május az Alföldön

Jön a májusi hónap,
Innentől kezdve az Alföldön szép lesz minden.
Ilyenkor szép az Alföldi táj,
Ettől a tájtól egy szerelmes szíve se fáj.
Ennél a tájnál szebb és nyugodtabb nincs e világon,
Itt tárul elém a világ szépsége ezen a tájon.
Ezen a tájon a kanárik a hír mondok,
Itt nem az emberek és a költök a szónokok.
Itt a kanárik ébresztenek és altatnak el,
Ezen a tájon az életet a természet rendezi el.
A természet rendelkezik élettel és halállal,
Remélem Ő, rendelkezik az én életemmel és halálommal.
Mert ha igen, akkor én is azt akarom sírom, itt domboruljon,
Ezen a gyönyörű, nyugodt tájon!
(2003. 05. 02)




A május

Az ujjászületés hónapja,
A gyönyörű természet itt születik ujjá.
Itt születnek a gyönyörű szerelmek,
Melyek emléke örökké tartanak.
Ez a természet szép hónapja!
(2003. 05. 03)




A természethez

Oh nagy, erős természet,
Az emberekből kifogyott a szeretet.

Sok szív könyörgést kért,
De ők nem hallgatták a kérést, ők rohantak a késért.

Egy szóval nem tisztelik az erődet,
Azt hiszik, megállíthat téged csapda vagy erőd.

Hát pusztítsd el őket,
Te nagy legyőzhetetlen természet!
(2003. 05. 04)




Halál

Halál mikor jössz értem,
Nem bírja szívem és lelkem.

Miért kínzol engem,
Ne kerülgess, ha akarsz engem.

Ha nem akarsz, akkor had éljem életem, örömömmel és bánatommal,
Örömmel: Krisztámmal és Orsimmal!
(2003. 05. 10)

         

Szívem örömei és bánatai


         
         A szerelemhez

Szerelem miért kínzod az életem,
Az élettől miért veszed el a kedvem?

Foghatom bárki széplány kezét,
Én csak romba, átokba viszem szép dús életét.

Adhatsz sok szép leány életet,
Nékem nem kell csak egy, de azt nem adod, így hát átkozom a szerelmet!
(2003. 05. 11)




AZ Alföld csendje

Szeretem a nagy csendes Alföldet,
Mindig ad pár nyugodt kedvet.
Csak lefekszem a közepére, és körül nézek,
Én csak ezen a helyen élnék.
Hol a gulyák kolompolnak,
Hol a macskák az ételért dorombolnak.
Hol a szerelmet „kívülről” látom és nem belülről,
Így talán engem soha meg nem öl.
Oh mindent megadnék az Alföld csendjéért,
És hogy itt kezdődjön életem, és boldogan mondjam: itt és most véget ért!
(2003. 05. 17)




A kínokhoz

Oh nem találom életem értelmét a világban,
Teljesen eltemet a sötét a magányországban!
Senki sincs, ki értsen engem,
Senki sincs, ki értse bánatom, életem.

Senki se pillant rám, ha sorsom hallja,
Könnyű kibújni a segítség alól inkább azt választja.
Életemnek, szenvedéseimnek nincs megváltója,
Ebbe a világba sorsomnak ez az akasztó fája.


Hagy szoljak hozzátok kínok,
Hagyjátok értéktelen életem, kínzásomra mi az indok?
Miért bántotok kínok,
Életem sorsa úgy is csak a kínlódások.

Még Tímeám is elhagyott,
Hát mutassatok jobb világot,
Hol talán jobban élhetek,
Hol jobb lehet az életem veletek, vagy nélkületek!
(2003. 05. 17)




Mikor jő a nagy halál?

Mikor jő a nagy halál?
Remélem minél előbb, mert nem jó, hogy egy helyben áll.
Jöjjön értem hát a nagy halál,
Minden emberi élet hálál, de az én életem mit hálál?

Mikor jő a nagy halál,
Mire vár a nagy halál?
Életem mikor váltja meg,
Miért nem siet és visz el, elvitelem előtt miért hátrál meg?

Életem hátra levő életem egy erdőben élném,
Távol szerelemtől, barátaimtól, és családomtól szeretném.
Itt élném az életem távol a lelki fájdalomtól,
Életem utolsó éveit itt akarom le élni mindenkitől távol!
(2003. 05. 18)




Az erdőben

Most egy hatalmas erdőben vagyok,
Hol minden csendes, hol csak én vagyok.
Néha be-be, süt a déli nap az erdőbe,
Mintha sötét és magányos lelkem világítaná be.
Ebben az erdőben nem hallani mást, mint a szép éneket,
Nem valami énekes vagy síró gyermek, ez csak az öreg és szép természet.
Ez az Ő erdeje, ahol lelkem nyugszik,
Hol lelkem mélán szépet és gyönyörűt álmodik.
Álmodik Ő minden szépet a tündérországról,
A manókról, az örök szerelemről és a megváltó halálról.
Erre az erdőre vágyok,
Senkihez és semmihez soha át nem pártolok!
(2003. 05. 18)




Nem értenek az emberek!

Nem érik az emberek a lányok iránti közeledésem,
Nem értik a foglalkozásom és a törődésem.
Nem értik az emberek a gondolkodásom,
Nem értik a lelkemben lévő jóságom.
Nem értik az emberek a bánatom,
Nem értik, ha a bűnösnek a vétkét megbocsátom.
Nem értik az emberek a szerelmem,
Nem értik a vétkem.
Nem értik az emberek a küzdelmem,
Nem értik a haza iránti védelmem.
Nem értenek az emberek engem,
És azt hiszem sose értik meg a lelkem!
(2003. 05. 22)




Utolsó kívánságom

Utolsó kérésem nem nagy kérés,
Csak egy utolsó esdeklés.
Utolsó esdeklés az emberekhez,
Védjék, becsüljék és legyenek közel a természet lelkéhez.
Védjék, becsüljék a szeretetet,
Ha ön erőből nem, majd segít a természet.
Utolsó kívánságom egy dolog,
Halálom után legyen mindenki boldog.
Mindenki felejtsen el engem,
Hisz úgyse értették és szerették a lelkem.


Felejtsék el testem, lelkem,
Tanácsaim, tanításaim tartsák meg, ha van még ennyi szeretetük értem.
Oh életem csak nektek köszönhetem,
Krisztám és Orsim ti vagytok az életem!
Tudom ti nem így éreztek irántam,
De ezt a kívánatot nem várhatom és nem is, várom!
De ha ti is elfelejtitek haldokló testem, lelkem,
Nekem teljesen biztos, hogy örökre végem.
Testem, lelkem nélkületek, nem élhet,
Nélkületek életembe senki és semmi nem férhet.
Hát Kriszti és Orsi értsétek meg lelkem,
Mert ha nem értitek, nem teljesülhet életem!
(2003. 05. 27)




Kiszáradt a szívem

Szívem élet fája teljesen kiszáradt,
Testem, lelkem teljesen kifáradt.
Ebből a világból végleg elvágyok,
Ebbe a világba többet szeretni, élni nem kívánok.
Nektek sok jót és boldogságot kívánok,
Ti vigyáztatok szívemre és életemre minden jót, kívánok, oh jó barátok.
Ti még nem vágytok a halálra tudom,
Nekem, muszáj elmennem fájni fog érzem és látom.
Ne hiányozzak nektek, tudom ilyet kívánni tilos,
De higgyétek el életetek így lesz szabályos.
Búcsúzom tőletek, tőletek kik még talán szerettek,
Kriszta, Orsi és még sokan mások jók legyetek!
(2003. 05. 28)




Eltévedve

Tímeám szeret, de én nem úgy szeretem,
 Mint először, fájdalomtól sírt a szívem.
Verset se tudok néked többet írni,
Valahogy szívembe, fájdalmasan nem tudsz beleférni.
Már nem szeretek fájdalmasan,
Talán már nem is tudok imádni ily fájdalmasan,
Teljesen el vagyok tévedve,
Kéne, pedig nincs olyan ember, ki visszatérít, ki meg van térítve!
(2003. 05. 31)




Halálom után

Halálom után ne legyen díszes temetésem,
Hisz nem volt gazdag az életem.

Barátaim, családom legyenek boldogok, nélkülem,
Nem kell, hogy tovább boldogtalan legyen lelkem.

Tímeám még mindig szeretem,
Emlékeim, élményeim, tőle nem engedik szívem.

Bárki leányka kezét foghatom,
Hisz csak kényszerből fognám, nem szeretném jobban, mint legjobb barátom!
(2003. 06. 09)




A lélek erdejében


A lélek erdejében jártam,
Rengeteg dolgot hallottam és megtapasztaltam.

Megértettem magát az életet,
Az életet mely hoz jót és rosszat, rengeteget.

Jó dolgot az élet,
Boldogságot és mennybéli szenvedélyes szerelmet.

Hoz az élet rosszat, szörnyű kínlódásokat,
Mely lerombol minden szerelmet és vele a szép vágyakat.

Ezt hozza lelketek, és az én lelkem,
Az élet jót hoz majd, rosszat, de nem mindegy melyik meddig tart nékem.

Én jártam a lélek erdejében,
Ez által értettem meg: mi vár rám az életem további szakaszában!
(2003. 06. 09)




Egy élet pusztulása

Reggel otthonomból gyorsan kipattantam,
A természet lágy ölére, nyugalomra vágytam.

Ahogy ki értem az erdőbe, leültem a legnyugodtabb fa tövébe,
Itt egy kis nyugalom szállt feldúlt lelkembe.

Örülök, hogy újra látom ezt az erdőt,
Bár mintha nőtt volna ez az erdő egy-két fenyőt.

Életem nem nagyon hagyta, hogy lássam ezt a helyet,
De most kaptam egy kis pihenőt, és hogy ki jöjjek kedvet.

Bár most egy ideig nem tudok jönni ebbe az erdőbe,
De ahogy időm engedi jövők ebbe a mennybe.




Bár félek legközelebbi jövetelemnél halott lesz e telepem,
Pedig ezt a szigetet nagyon szeretem.

De az emberek lerombolják e telepet,
Teremtőm! Hova lett ezekből a hitvány kutyákból a szeretet?

De tenni nem tehetek ez ellen a gyilkolás ellen,
Sőt még végig is kell néznem, nem kérhetem szépen!

Hát isten véled szép erdőm,
Örökre itt marad szívemben az én fenyőm!
(2003. 06. 17-18)




Csokonai Vitéz Mihály emlékére
(1773-1805)

Korának legcsodálatosabb írója,
  A világon nincs-e embernek párja.
Kinek élete nem csupa tejfel,
  Hisz minden nap új éneket énekel.
De még se él meg hivatásából,
  Nincsen neki kastélya csak egy Debreceni ól.
Hányattatásként még Lilla is elhagyta,
  Kinek törékeny szívét lelkét nyújtotta.
Szegény kit az élet hányattatott,
  De Ő gazdagságra még se vágyott.
Ha kis ólja leégett,
  Barátai segítségével, önerejéből újra építette.
E nagyszerű költőt vitte el tőlünk a sors keze,
  Mely sorsnak születik új-és új gyermeke!
(2003. 06. 18)




Temetésem

Halálom utáni kívánságom,
  Sírom a természetbe legyen, mert én csak oda vágyom.
    Nem akarok a városi temetőbe lakni,
      Túlvilági életem csak a természetbe szeretném élni!
(2003. 06. 18)




Bánatom

Bánatom gyógyíthatatlan,
  Minden embernek van vágy nekem nincs vágyam,
Csak egy van,
  Barátaimmal beszélgetni vágytam.
De hallgatás és tanácsadás helyett elküldtek,
  Meghallgatásra vágyom,
Mégis most mit tegyek,
  Magamba fojtom bánatom, hisz nincsenek igaz barátok.
Nincsen barátom kinek bánatom, elmondhatom,
  Nincsen ki tanácsot ad bánatomra,
Kinek mondhatom el az én világom?
  Ki hallgat meg ki ad tanácsot bánatomra?!
(2003. 06. 19)




Koncseg Vivien

Nagy hódolod, vagyok,
  Rólad beszélni vágyok.
Nagyon kedves lány vagy számomra,
  Te vagy szívem egyik fontos vára.
Veled beszélni, szemezni nagyon szeretek,
  Testi, lelki jellemedért kedvellek!
(2003. 06 21)




Varga Kriszta

Szinte már szerelem, amit irántad érzek,
  De csak barátként érzek.
Szívemben külön vár van néked,
  Ebbe a várba őrzőm titkos beszélgetésünk, emléked.
Te néked én csak egy jó barát vagyok,
  De én számomra, benned többet látok!
(2003. 06. 21)




Nem vesződöm

Többet nem vesződöm,
  Alaptalan vádakkal időm nem töltöm,
    Hisz tudom úgyse igazak,
      Drága és kevés időmből ilyenekre miért fordítsak?!
(2003. 06. 21)




A természet lágy ölén

 A természet lágyölén veled ülök a fűben,
   Mintha tűz lobbanna ilyenkor szívemben.
A természet lágyölén veled nézem a naplementét,
   S látom e nap szép végét.
A természet lágyölén nézem, szép smaragd szemed,
   S látom lágy, érzékeny szíved.
A természet lágyölén ketten fekszünk,
   S a természet lágyölén várjuk szerelmes találkozásunk!
(2003. 06. 28)




Van, aki…

Van, aki ordít a fájdalomtól,
Van, aki síri csöndben tűri a fájdalmat.
De én nem tudok csöndben tűrni, én
Bele halok, úgy hiányzol!
(2003. 07. 04)




Megfázva

Megfáztam, testem, lelkem kimerült,
De szívem még mindig érted epekedik!
(2003. 07. 04)




Angyal vagy

  Szívem kihűlt teljesen,
De forró csókod fölmelegítette életem,
  Idáig nem tudtam; angyal vagy teljesen!
(2003. 07. 04)




Apa nélkül

Apa nélkül vagyok,
Ilyenkor kinek számítok,
Talán apámnak nem is hiányzom?

Nem számíthatok a saját apámra,
Hát hol ül ő a szeretet fámra,
Nálam nincsen hely többet számára!
(2003. 07. 05)




Érzéseid

Érzéseid öntsd ki szívembe,
Örömeid, bánataid szívesen látom életembe.

Bánataim elmondhatod nékem,
Szívem ad tanácsot, s vele tépett lelkem.

Öntsd ki boldog örömed,
S boldogabb lesz életem, s életed!
(2003. 07. 05)




Szabadság

Szabadság! Sehol sincs,
  Olyan becses kincs,
Mint amit te nyújthatsz nekem,
  Oh így jó az én életem!

Nincs oly madár, ki kedveli,
  A kalitka általi életet, szereti,
Még ha arannyal is van ki kenve,
  Akkor se találja, benne kedve!

Ki rabságba élni szeret,
  Az életet nem kedvelhet,
Szabadon élni a legjobb a világon!
(2003. 07. 05)




Szerelmem nélkül

Nélküled borult az ég,
  A nap se ég.
Minden csak bánatos,
  Nélküled lelkem fázós.
De ha találkozom veled,
  Lelkem mennybe száll véled.
Bárcsak veled lehetnék te kincs,
  Mert nékem ilyen érték sehol sincs!
(2003. 07. 13)




Vágy

Bárcsak átölelhetnélek,
Hogy megnyugodjon feldúlt lelkem,
Oh Vivi te vagy az életem.

Ha nem vagy velem csak két percig,
Már szörnyen hiányzol szívemnek,
Oh Vivi mennyire szeretlek.

Vágyok minden nap hozzád,
Ha veled vagyok minden szép,
Oh de szép számomra ez a jövő béli, de nem reménytelen kép!
(2003. 07. 14)




Az egyetlen földi Angyal

Oh ha bánataim vannak,
Szavaid megnyugvást adnak.
Mikor hideg éjszakák vannak,
Te elveszed mérgét a fagynak.
Oh ha téged nem láthatlak, éjszaka siratlak,
Ha fényképed kezembe akad,
Szememből örömkönny fakad.
Ha ajkad ajkamhoz ér,
Ilyenkor szívem és lelkem össze nem fér.
Sok csodát láttam már, de ilyet nem,
Te vagy a földi angyal, az egyetlen!
(2003. 07. 17)




Borús napok

Borús napok jöttek,
És magányos órák köszöntöttek.
Egész napom otthon töltöttem,
A kedvem teljesen elvesztettem.
Majd kezembe akadt fényképed,
A képen keresztül bele néztem szemedbe és láttam lelked,
És a veled eltöltött hosszú és szép órákat,
Bármikor újra élném ezeket az órákat.
Majd felébredtem ágyamból,
És rájöttem nem az emlékekből ébredtem, hanem egy álomból,
És rájöttem nem is olyan borúsak ezek a napok,
Ha ezeken a napokon rád gondolok!
(2003. 07. 18)




Az álom

Eltűnik a nap az égről,
S az esti nap ébred föl.
S balzsammal keni be szemünket,
Majd fölkelti képzeletben életünket.
Fantáziánkat, képzeletbeli erőnket magasban hagyja szárnyalni,
Az álomból való fölébredés sokáig tud várni.
Mert ha az alvás maga is elalszik,
Testünk többet az életre nem vágyik.
De lehet, hogy amit mi nevezünk életnek, azaz álom,
S mikor meghalunk, akkor szűnik meg az álom?
(2003. 07. 20)




Angyalkámmal a boldogság szép országában

Ma a boldogság országában jártam
S, jött velem azén kincsem, az én angyalkám.
Ki nélkül nem tudom kimutatni érzéseim,
S szívem legértékesebb vágyaim.
Ebbe az országba ő a legféltettebb kincs,
Melyhez hasonló érték a Földön nincs.
Ebben az országban gonoszság nincs,
Hisz ez a boldogság és az öröm világa.
Ez egy álom, miről itt álmodom veled,
De míg élek és élsz meg nem, valósul veled.
Pedig csak erre vágyok,
Hogy veled örökre világot látok.
(2003. 07. 24)




Ha, átölellek

Ha nem vagy velem mindig arra vágyok, hogy átölelhesselek,
És ha már ölellek, csak akkor jövök rá mennyire, szeretlek.
Ha nem ölelhetlek kedvem, alacsonyan jár a földön,
Ilyenkor nem látok át a sűrű ködön.
De ha szíved érzi, átölellek és, hogy velem
Vagy, mondom neki: szállj magasra lelkem,
Felszáll s a légben a sasokat, megkergetem,
A sasok kifáradnak, de száll tovább lelkem.
A legmagasabb felhőt is megkergeti,
Majd a végén rendre teremti.
Majd felszáll a csillagzaton túl, hol megszűnik Isten világa,
S hol megteremti saját világát.
(2003. 07. 27)




Eszembe jutottál

Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál kicsiny leányka,
Szívem őrzője vagy kis angyalka.
Szívemben is alig fér meg az indulat, 
Ha veled van minden gondolat.
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál édes szerelmem,
Érted ver legsebesebben a szívem.
Annyira ver, hogy az már fáj,
De ha így jutsz csak eszembe, hát így fájjon.
Sokáig sose vártam,
Mert mindig időben, sőt idő előtt eszembe jutottál.
(2003. 08. 03)




Le vagyok írva

Életem a nagy könyvbe be van vésve,
Hiába tennék akármit, nekem ez van rendelve.
Találhatok magamnak élettársat,
Nekem a nagykönyvbe nincs élettársam,
De azét remélem átírható a sors, mert várom a társam,
Egy megértő társra érzek vágyat.
A lélek erdejében sorsom nem ilyennek láttam,
Vagy talán nem saját sorsom, hanem más vágyát láttam.
Hiszen sorsom már meg van írva,
A nagykönyvbe örökre le vagyok írva.
(2003. 08. 25)




Barát és szerem nélkül

Bárcsak egy lakatlan szigeten lennék,
Vagy szerelemnek, baráti csalódásnak kitéve nem lennék.
Szerelem nélkül a legjobb az élet,
Nincs kötöttség, féltékenység, ami elrontja az emberi kedvet.
Persze, szívünk se mard örökre üres,
Ha igen hát nekünk ez lesz a kedves.
Barátok nélkül a legjobb az élet,
Mert nincsenek viták, amik elrontják az életet.
De barátok nélkül túl unalmas az életünk,
Így hát ilyen élt jutott nekünk.
(2003. 09. 02)




Nem bízom…

Nem bízom már senkiben,
Nem bízom már a saját szívemben,
Sem a boldog, csodás, életben,
Nem bízom a boldog szép szerelemben.
Nem bízom a világbékében,
Nem bízom az emberekben,
Nem bízom lányokban,
Nem bízom a világban.
Egyszerűen nem szabad bízni,
Ha teljesen rábízod valakire magad, az élet el fog átkozni.
Ha a barátnődre bízod magad,
Egy idő után szíved egyedül marad.
És rengeteg titkod és bánatod, 
Volt barátnődre hagyod.
(2003. 09. 05.)




Emlékek

Átkozott emlékek, 
Mit akartok tőlem hasztalan lelkek?
Miért kínozzátok életem,
Hisz fabatkát sem ér, életem se lelkem.
Rám törnek az emlékek
Akár, az ártatlanra a rossz emberek.
Ők se érdemlik a rossz emberek haragját,
Én se érdemlem a rossz emlékek átkát.
Így hát rossz emberek, 
Takarodjatok és ti is rossz emlékek.
(2003. 09. 09)




Átkozott szerelem

Ó Istenem miért kínzol minket a szerelemmel,
Miért nem áldol inkább szeretettel minket?
Hisz a szerelem úgyis gyűlöletet szül,
Még ha a kötözködést, gyűlölködést mind a két fél messziről elkerül.
Még ha meg is bánom mit mondok,
Mindenki nekem ad igazat arra, amit mondok.
Akkor is erős maradok,
Még ha a világ poklát borítod rám, akkor sem változom.
Tőlem senki meg nem tudja milyen a szerelem,
Mindenki megtudja, de nem az én lelkemen.
Szerelem, örök boldogság, 
Ég veled öröm, és vidámság.
(2003. 09. 09)




Megvilágosodtam!

Megértettem Vivim érzéseit irántam,
Nem igazán társ voltam, hanem lelkitársa voltam.
Én ezt mind becsülöm és értem,
De csak erre jó az életem?
De ha tényleg erre jó az életem,
Hát így fogom élni az életem.
(2003. 09. 10)




Koncseg Vivien szülinapjára

E nap nagyon fontos számomra,
Mert figyelni kell az egyik fontos barátra.
Ő Vivien kire figyelni kell,
Kinek minden vágyát lesni kell.
Persze nem szolgaként,
Hanem, barátként.
Hát Vivi boldogszülinapot,
És kívánok minden jót
(2003. 09. 10)




Kell egy hely…

Kell egy óvó-búvó hely számomra,
Egy olyan hely mire mindig számíthatok.
Ami a béke és a nyugalom vára,
Amelyre mindig várok.
(2003. 09. 17)




Neked adom

Neked adom legnagyobb kincsem,
Melyet úgy hívják: szívem.
Te tudod kezelni szívem,
Hisz te életed, életem.
Hát neked adom kincsemet, tűzön-vízen át,
Mint rabszolgának királyának utolsó garasát.
Ha, lehetne, elkövetnék egy bűnetetett,
És halálommal átadnám szívemet.
Kérlek, fogadd el egyetlen kincsem,
Hisz ezen kívül semmim sincsen.
Kriszta! Muszáj elfogadnod életem,
Hiszen ha nem fogadod el, örökre bolyongva sötétségben lelkem.
Hát Kriszta fogadd el életem,
És vele lelkem!
(2003. 09. 24)




Végső megnyugvás

Megtaláltam a megnyugvást,
Mint a boldog állat a tavaszt.
Végre tudom, nem kell szomorkodni,
Ha valaki elkényszerül engem hagyni.
Tudom a világnak nem vettek még véget,
Számomra, csak a szerelemnek, vége lett.
Talán jön majd másik,
Vagy már meg is jött az újabbik?
Számomra egy ideig megtaláltatott,
A megnyugvás, melyre szívem már nagyon vágyott!
(2003. 09. 28)

         

Nem adom föl - Célok és álmok (Dia ciklus)