Szívem másik fele


                 
Tekinteted

Nézz rám tekinteteddel,
Árassz el szereteteddel.
Mutasd tekinteted,
Had nézzem életed,
Szépséged és bánataid,
Fogadj tekintetedbe
Engem, mint én életembe!
(2004. 01. 05)




Szívem az Alföldön

Száll szívem,
Feléd kedvesem.
Végre meg érkezem,
Itt vagyok a pihenő helyemen.
Itt vagyok Alföldemen,
Ahol súlytalanság uralkodik szívemen.
Újra itt jár szívem,
Bárcsak itt járna életem!
(2004. 01. 06)




A Mennyek mennye

Miért mondja szívem, szeretlek,
És mégis gyűlöllek?
Miért szeretlek szerelmem,
És neved miért istenítem?
Annyi jót kaptam
Tőled és mégis kaptam
Ugyan annyi, sőt több rosszat,
És támadta szívem a bánat.
De mégis oly szép a szerelmi életem,
Mikor szívem mellett ott van kedvesem.
És ha ölelem és szeretem,
És tudom Ő is, szeret engem,
Akkor jönne,
A mennyek mennye!
(2004. 01. 08)




A Való világ

Ez a tévé műsor lenne,
A jövő képe, a valóságnak ez meg felelne?
Mert ha ez megfelel a valóságnak,
Akkor én nem fogok megfelelni a jövő dinasztiájának.
Én már nem leszek jó ennek
Az életnek.
Ez számomra nem a való világ,
Hanem egy álomvilág!
(2004. 01. 09)




Miért nem?

Életem
Miért nem
Élhetem,
Azzal, akit szeretek
És kedvelek?
Hiszen hűen
Kiszolgálnám oly lelkesen
Ébresztgetném és altatgatnám,
Közben álmát vigyáznám.
Miért nem
Élhetem
Életem
Avval, akit kedvelek
És szörnyen szeretek?
(2004. 01. 10)




Szenvedő lélek

Szenved szíved
És ez által az életed
Is szenved.
Szenved életed a szerelemtől
És az átkaitól.
Azt mondom
Ez a szenvedés szörnyű tudom.
Én is vártam e szenvedés alatt a halált,
És az istenítő megváltást 
Még azt mondanám, addig sírasd azt a lelket, ám
Míg meg nem tisztul tőle lelked,
És új életet nem kezdesz és új nem lesz kedved
Így tisztult én lelkem és életem
Is, hidd el nem vált meg
A szenvedés alól a halál
Se engem, se téged
Lelked, ha meg tisztul az életben új reményt, talál!
(2004. 01. 10)




Beleestem

Szégyen de beleestem,
És úgy érzem életem többet el nem 
Ereszti, Diám furfangos
És áhítós 
Csapdája mely el nem ereszti sorsomat,
És nem éleszt új vágyat.
De nem bánom,
Hogy tudom
Diám csapdájába estem
És neki adtam életem.
Hiszen beleestem
Csapdájába, mert bele akartam, mert szeretem!
(2004. 01. 10)




Ölj meg

Istenem téged kérlek,
Ölj meg engem,
Mert annyira szeretek
Hogy az, tönkre teszi életem.
Legszívesebben,
Élnék Diám szívében,
És akkor életébe
Nem vágynék, se szeretni való lelkébe!
(2004. 01. 10)




A pénz

Aljas pénz, átalkodott,
Gyűlölöm a feltalálót.
Minden ember
Érted öli a másik ember
Életét, és a másik lélek
A másik embertárs szeretetét.
Ezért szörnyen nem szeretlek,
És ezért nem védelek.
Ugyan is valahol minden ember testéhez
Lélek tartozik, de meg ölsz egy jó lelket és így a jó tettét!
(2004. 01. 11)




A Szerelemhez

Ne csald tőrbe szívem,
Ne tedd ezt velem,
Oh nagy szerelem
Tiéd minden tiszteletem.
Igen már szinte teljesen
A tiéd a szívem,
És újabb fájdalmas sebet ejtettél lelkemen.
Megint egy olyan sebet adtál nekem,
Amelyiket semmi képen el nem felejtem.
Pedig ezeket a sebeket nem
Kértem, mégis jó hogy itt vannak,
Mert minél jobban fájnak,
Annál jobban szívemben
Maradnak, és kitörölhetetlenek lesznek emlékemben!
(2004. 01. 11)




Végül

Végre van értelme
Az életemnek,
Mert végre újra szeretek,
És teljes az életem.
Minden olyan csodásan
Alakul a vártnál is jobban.
Jaj de mi lesz, ha végül itt a vége,
És itt hagy Diám engem?
Jaj Istenem tartsd fel a rohanó időt,
Mert nagyon nem várom a búcsú időt!
(2004. 01. 11)




Vágyom

Most szinte mindennél jobban
Vágyom, éljek varázsodban.
Szinte minden ellenem,
Fordult, most vágyom rád szerelem.
Érzem most te, nyugtatod
És a legjobban boldogítod
Életem, de hiába vágyom,
Meg kapni tudom soha se kapom!
(2004. 01. 12)




Isteni szépséged

Kíséri életed
Isteni szépséged.
Sötét van,
A világban
Kevés a szeretet,
De Te viszel minden hova egy kis szeretetet.
Olyan rendes lelked,
Hogy biztos istenítő szépséged!
(2004. 01. 13)




Szerelmi vallomás

Igen nem tagadom,
Remélem Te is, tudod,
Mert én jól tudom,
Hogy szerelmes vagyok
Beléd, mindig rád vágyok.
Szerelmes lettem lelkedbe,
És szerelmes lettem szívedbe.
Remélem, tudod lelkem
Minden hol megtalálod,
Már ha akarod,
Ez volt szerelmi vallomásom,
Az, biztos én életedre vágyom!
(2004. 01. 13)




Diám szépségei
Látás:

Mikor Diám meglátom,
Egyszerűen a világ felé meg szűnik látásom.
Diám gyönyörűnek
Látom és szépnek.
Ha meglátom nem
Akarok mást figyelni, mert nézni annyira szeretem!

Hallás

Ha Diám hangját hallom,
Egyszerűen más förtelmes zaját nem hallom.
Diám hangját hallgatni szeretem,
Mert föl melegíti lelkem!

Szaglás

Ha Diám illatát érzem,
Minden örömöm benne lelem.
Meg telik orrom vele,
És az összes szagló bimbóm csak illatával van tele.
Mióta illatát éreztem,
Minden nap, minden pillanatban újra átérzem!

Tapintás

Oh mikor megérintettem
Kezeit, arcát, mit éreztem,
Azt el nem mondhatom,
De azt tudom
Jól nála bársonyosabb bőrű szépséget
Két kezem nem igen érintett!

Lelke

Oh hát igen oly kedves a lelke
Az én Diámnak, ilyen lelke
Legyen szinte minden embernek,
De úgy se lesz, mert csak neki járnak ilyen szépségek.
Minden embernek becsülnie kéne ezt a teremtést,
És átéreznie ezt az érzést!
(2004. 01. 13)




Jöhet

Itt az ideje és jöhet,
Végre életembe a szeretet.
Sőt jöhet a szerelem,
Még inkább jöhet Diám az én életem.
Meg még jöhetne bátorságom,
Hogy Diámnak elmondjam,
Hogy tudom 
Szeretem és már jó ideje rá vártam.
Rejtélyes álmaiban Őt vártam,
Ő lesz a megváltás az életben, és a világban!
(2004. 01. 14)




Mint Ősz a Nyártól

Nagyon nem várom,
De tudom,
Hogy eljön az évszak
És vége lesz a nyárnak.
Ha vége lesz a nyárnak
És jön az őszi évszak,
Rám a sötét éjszaka
Vár, és rossz átka.
Nem így választ el remélem
Minket az élet, mert azt nagyon gyűlölném!
(2004. 01. 15)




Boldogság

A boldogság,
Számomra az lenne, ha a legnagyobb ország
Földjén élhetnék,
Akivel szeretnék.
Nem lenne az, nekem
Más, mint akit szívem
Annyira szeret
Diám lehet
Csak ez, akit ennyire szeret
Szívem, ki mást kérhet,
Mint sem 
Az én édesem
Kivel oly gyönyörű a boldogság,
Gyönyörűbb, mint a mennyország!
(2004. 01. 16)




A nyugalom

Azt tudom 
Diámmal gyönyörű a nyugalom.
Most a nyugalom,
Melyre nagyon vágyom,
Testem, lelkem, ilyenkor átadom
Diámnak, jól tudom,
Ő tudja, mire vágyom,
Én már ilyenkor róla álmodom.
Ábrándozik álmában testem, lelkem,
Hogy Diám mennyire szeretem,
És hogy nagyon féltem.
Annyira szeretem,
Hogy legszívesebben átölelném,
És hagynám had, váljunk
Eggyé és teljesüljön titkos vágyunk!
(2004. 01. 16)




Szemeid

Ha kíváncsi vagyok
Szép életedre bele pillantok
Mély kék óceán szemed
Legmélyébe és látom szép életed.
Gyöngyszemeid
Elárulják boldogságaid.
Számomra a két szemed,
És gyönyörű lelked,
Megér nekem minden életet,
És minden földi kincset!
(2004. 01. 18)




Változom

Jól látom,
Hogy változom?
Igen jól látom,
Hogy változom, mert tudom
Én változok,
Mert kőből nem vagyok.
Mindannyian változunk,
Mert emberek vagyunk,
Érzésekkel
És bármily hihetetlen sok szeretettel.
Ha e szeretetet elveszik
Tőlünk, szeretetünk rosszra változik.
Jól tudom,
Én sokat változom!
(2004. 01. 22)




Az Alföldi nyugalom

Jaj Alföldi nyugalom,
Életemnek jó jönnél, tudom.
Elfeküdnék szép síkságodon,
És semmit se csinálnék a világon,
Átadnám nyugalmadnak lelkem,
Had leljen nyugalmat lelkem.
Jó Diámmal is a nyugalom,
De nálad elsírhatom, neki el nem mondható bánatom.
Hisz félek hamarosan szükségem,
Lesz a vigasztalásodra, hogy tudja Diám, szeretem.
De nem kívánom életem,
Összekötni vele, de a félelem,
Eluralkodik lelkemen és testemen,
Ha nem szereti életem
És ha elvesztem, hogyan változtatok rossz kedvemen?
De azt tudom,
Hamarosan jöhet az Alföldi nyugalom!
(2004. 01. 21)




Szépséged

Virít az ég szépen,
Szép szemed meg kéken.
Ha sötétség van lelkemben,
Bele nézek szemedbe,
És kék fény szabadul szívembe,
Mely fény új reményt gyújt életemben!
(2004. 01. 22)




Karjaidba

Veri a sors életem,
Elveszi az életkedvem,
De én rohanok,
Karjaidba, ott vigaszra találok.
Engedd meg gyönge kezeimnek,
Had öleljenek,
Had találjanak,
Új vágyak
Utat karjaidba,
És ha bánatod van, találj örömöt karjaimba!
(2004. 01. 23)




Az Alföld bosszúja

Bosszuld Alföldem
Az igazságtalanságot,
Hívedként veled van szívem,
Verje csak bosszúd a világot.
Megálljatok emberek,
Az Alföldnek hadat üzenhettek,
Elpusztíthatjátok,
De ne várjátok,
Hogy Ő megkíméljen
Pusztulása előtt és kedvesen
Bosszulja ezt a lelketlenséget,
Amit elkövet,
Az emberi aljadék
A helyetekben nagyon félnék.
Ha így folytatjátok
A halált szépen várhatjátok.
Egy biztos,
Ami előttem nagyon világos,
Az emberiség család fája,
Pusztul, ez lesz az Alföld véres bosszúja!
(2004. 01. 23)




A Nefelejcs

Kinn az erdőben járok,
Szinte teljesen egyedül vagyok.
Nincs félni való okom,
Mert tudom,
Egyedül vagyok,
Senki nem bánt, és mást én se bántok.
Majd szemem egy virágot 
Pillantott,
Egy nefelejcset,
Vett észre, melyet,
Ellepett a dús növényzet,
Úgy őrizte a növényzet ezt a nefelejcset,
Mint amikor a katonaság egy várat védett.
Én még sokszor visszatérek ehhez a nefelejcshez,
De addig ez a nefelejcs sok mindent visz véghez!
(2004. 01. 25)




Az én költészetem

Az én költészetem,
Benne van lelkem
Legmélyén, olyan mélyen,
Hogy senki véletlen hozzá érjen.
Az én költészetem véresen igazi
Életem a költészet jellemzi.
Senki el nem veheti költészetem,
Mert akkor életem, vesztem!
(2004. 01. 25)




Mi soha

Magyarok mi soha nem változunk,
Örökre ez az átok élet marad nekünk?
Rengeteg a jó érdemünk,
De sok a rossz pontunk.
Mindig a másikat vádoljuk,
Pedig a hibát magunkban kéne
Keresni, mert magunkban találjuk,
Ezen változtatni jó lenne.
Mert akkor min soha nem változunk,
És az idáig összeszedett jó pontunk, elpazaroljuk!
(2004. 01. 26)





Nem számítok

Én már nem számítok
Senkinek,
És semminek,
Nincsenek már barátok,
Vágyak és nagy szerelmek,
Diámnak szíve bezárult előttem,
Tímeám tüze elaludt mellettem,
Vivim érzései nem szerelem irántam,
Krisztám szívében szerelmet nem éreztem.
Talán nem is vagyok
A világon jó sorssal megáldva,
Vagy a világnak nem számítok,
Netán életem foganatjában nem voltam angyalkával megáldva?!
(2004. 01. 26)




Meddig élvezhetem?

Diám miközben téged nézlek,
Nagyon szépen kérlellek,
Örökké had nézhesselek Téged,
Had nézzem arcod, szemed
És gyönyörű tekinteted.
Miközben elkezdesz beszélni,
Szívemmé még jobban kezd szeretni.
Ahogy fülembe ér hangod, szépséged
Agyam még szebbnek fest Téged.
De vajon ezt a szépséget,
Én csodálhatom eleget?
Vagy pedig hamarosan elveszítelek Téged,
És a gyönyörű szépséged?
(2004. 01. 27)




Az átok ellenszere

Szörnyű átkom,
A felszabadítót nagyon várom.
Hosszú évek alatt eljött a megváltóm,
Biztosra tudom,
Diám a megváltóm.
Diám te vagy az ellenszer,
Az én átkomra, Te szabadítasz új életre.
Szabadíts föl engem,
Életeddel, hogy éljem életem.
Egyszerű az ellenszer,
Végre hajtása, csak egy csók Tőled szám végére!
(2004. 01. 30)




Köszönhetem

A költészetnek köszönhetem,
A mostani jó életem.
Diám neked köszönhetem,
Oh jó költészetem,
Neked köszönhetem,
Hogy megszerettem Alföldem.
Köszönöm neked,
Hogy megismerhettem életed!
(2004. 01. 30)




Kedvesség

Kedves legyek,
Mindenkivel, hogy szeressenek?
Igen kedves leszek,
Hogy szeressenek,
De a kedvességért,
Nem várok jóságot.
Vagyis hát várok,
Valami kedvességet, de várhatok.
De hát a kedvességhez nem jár szépség,
Hiszen ez csak egy jó indulatú kedvesség!
(2004. 02. 01)




Eltűnök

Bocsássatok, meg oh barátaim,
Túlságosan mélyen mondtam gondolataim.
Többet nem éreztetem
Veletek vágyaim, nem mutatom szívem.
Ne üldözzenek,
Eltűnök,
Örökre eltávozom,
Mert jól tudom,
Se barátaim, se szerelmeim nem szeretnek,
És soha nem szerettek.
Még Diám akaratát nem 
Ismerem.
De remélem Ő drága szép való életét,
És szívét
El nem vesztem.
Mert ha Őt is elvesztem,
Esküszöm az élők istenére, eltűnök!
(2004. 02. 02)




Az álom

Ma Diámmal álmodtam,
Álmomban boldogságot láttam.
A tájat gyönyörűnek álmodtam,
De Diám még gyönyörűbbnek kaptam,
Körülötte több tízmillió tündérke,
Sündörgött, Diám kicsi lelke
Éltette őket.
Ha kicsi száját elhagyta egy szó ők
Aranyat csináltak belőle,
És ennek az országnak a határát díszítették vele.
De a tündérkék porrá lettek,
Az arany szavak is eltűntek,
És Diám szépsége, gyönyörű lelke
A szép lepke
Módjára elrepült és én meg eltűntem,
Az álomból és felébredtem.
Nem tudom,
Pedig nagyon akarom
Rá a választ Diám milyen
Milyen módon él az életemben?
Szerelem
Mit én érzek vagy nem szerelem?
(2004. 02. 02)




Diám elpártolt

Mikor megláttam,
Diám tudtam,
Ilyen nőt kerestem,
Akiben van mit szeretnem.
Elsírtam neki mennyire csodálom,
És a legkülönlegesebb lánynak tartom.
Agyam majdnem
Azt mondta szívemnek szerelem
Amit ez iránt a gyönyörű lány iránt érzek,
Persze én tudom, hogy szerelemnek
Semmi nyoma szívemben,
Csak ebben
A lányban gyönyörű dolgokat
Láttam, és nem szerelmi vágyakat,
Akartam szíve felé imitálni,
Csak vele lenni.
Persze össze nem veszett a nyár
És a kemény hűvös sudár
Tél, csak villám csapkodta
A barátságunkat, de romba akarta
Dönteni a kapcsolatunkat
És a megvádolásokat!
(2004. 02. 04)




Elárulva

Nincs akiben, és amiben hihetek,
Nincs senki és semmi, akit szerethetek.
Elárulva a világban
Bolyongok, a szerelemben
És a vágyakban,
Én szerencsétlen
Vagyok,
De mégis hálát adok 
Az Istennek és a jó ítéletnek,
Mert meg ismerhettem,
A szerelem
Jóságait és átkait, éltemnek,
Sok rossz jutott a sors könyvében,
De én még elárulva is ezeket az emlékeket
Szépnek tartom életemben,
És hordom, válalaom ezt a tiport lelket!
(2004. 02. 05)




Fogadj be

Oh én Alföldem,
Életed ritmusát kedvelem.
Oh kérlek, fogadj be engem,
És tépett szívem.
Egyedül és elárulva élek,
Ezen a Földön, Téged szeretlek
És alássan borulok térdre előtted,
És imádkozom,
Mert tudom,
Hogy életed,
Befogadja életem,
És akár szeretetem!
(2004. 02. 06)




Nem vádolom

Többet az életet nem
Vádolom, mert szeretem.
Ha nem élhetnék,
Ily csodás ily csodás lányokat nem szeretnék,
A költészetem
Nem ismerném,
És Vivim nem ölelhettem
Volna, se Timim nem csókolhattam
Volna, de azért megértést vártam,
Diámtól és az élettől melyet
Az én szívem úgy szeret,
De néha ítéleteiért föl lázad szívem,
Mert az ítélet nem
Jogos, de most megfogadom,
Az életet nem vádolom,
Mert tudom
Valamit szolgál hasztalan sorsom!
(2004. 02. 07)




Hitem

Azt hittem,
Hogy szerettek,
És mégis én szerettem,
De engem nem szerettek.
Akkor mit hittem,
Azt hogy szeretem
Amibe hiszek,
És most nem szeretnek.
Most mibe higgyek,
Abba, hogy szeretnek,
Abba nem 
Tudok, mert engem,
Nem szeretnek
És így magamba sincs hitem!
(2004. 02. 07)




Hajóval a Tiszán

Hajómban fekszem,
Az Alföldi Tiszán szívem
Száll a széllel,
És a gyönyörű természettel.
Körülöttem,
Puszták,
Nincsenek itt fák,
Csak zöld mezők melyet
Az én szívem nagyon szeret.
A Nap most tér nyugovóra,
Nem figyel többet a hitvány emberi világra.
Szívem is most kezd nyugovóra térni,
A hidegest elől most megy elbújni.
Szívem és életem,
Egybe kell lelkemmel,
És az élet szépségeivel,
A Tisza csobogásaival alszik el lelkem és életem!
(2004. 02. 08)




Nem mutatom, de fáj

Diám, elvesztettem,
Pedig lelkét imádta szívem.
Nem mutatom,
De elvesztését fájlalom.
Álmomban,
Fekete felhő jelent meg vágyamban.
Ez Diám elvesztésének
Első jeleinek
Egyike, nem mutatom,
De tudom,
Ily szép, kedves lelkű lánnyal nem találkozom!
(2004. 02. 09)




Mint levél a fától…

Még nyár van
A fákon virág és levél van,
De jön hamarosan
A hideg ősz mely oly váratlan
Elhozza a telet,
És vele a szörnyű hideget.
A falevél elszakad a fától,
És az ölelő faágaktól.
Melyet szívvel lélekkel
Védett, és kedvességgel 
Árasztott volna,
Ha nem jött volna oly váratlan
A tél mely elszakította 
A falevelet a fától, mely őt úgy ölelte és vigyázta.
Most a hideg télben úgy elválik a szerelem a barátságtól,
Mint a falevél a fától!
(2004. 02. 10)




Szívem forrásai

Szívem teljesen kietlen,
Most mihez kezdjek?
Kit szeressek,
Mihez, kihez szóljak kedvesen?
Szívem forrásai teljesen
Üresek és kietlenek.
Majd Diámat láttam
Meg, és szívére vágytam,
Ő adott életéből
És kedvességéből.
Szívem forrásai hirtelen
Megteltek örömmel,
És felhőtlen,
Sőt gyönyörű, elbűvölő élttel.
De jött az átok,
Melyre máskor számítok,
Sőt várom,
Mert tudom,
Ez jár életemnek,
Mert én nem szerethetek,
És engem se szabad szeretnie senkinek!
(2004. 02. 10)




Nézésed

Nézz rám nézéseddel,
És kápráztass szépségeddel.
Mutasd arcod,
És szeretetemre nem kell többet várnod.
Ha nem látom
Mosolyod, állandóan várom!
(2004. 02. 12)




A szerelem nem…

A szerelem nem
Ruha, mit akármikor fölvehettek
És mondhatjátok: én szeretek.
Az a szép szerelem
Meg bosszulja, hogy csak kihasználtátok,
És vigyázzatok,
Mert nagyon meg bánhatjátok!
(2004. 02. 16)




Csöndes szenvedés

Szívem most találta meg a boldogságot,
És a szerelem országot.
Van kit. öleljek,
Van kit, szeressek.
Van kivel, ébredjek,
És vankivel, szívem
Feküdjön, újra szeretek.
De szívem meggyalázták,
És kínzások között elhagyták,
Eldobták, mit, egy tárgyat,
Nem úgy kezelték, mint, egy vágyat.
Mely vágy a lányokért van,
De ez a szív egy vággyal elhagyatva van.
Nem lázad e szív az élet
Új áldásáért, nem könyörög új szerelmet.
Csak a régi szívet és életet
Szeretné folytatni,
Azaz a régi szerelmet szeretné felidézni.
De már nincs mit, reméljen,
És nincs kit, szeressen.
Ez a szív már csöndes,
Új és régi szerelmért nem oly heves!
(2004. 02. 12)




Mint a pipacs…

A puszta mezőn előbukkan
Egy piros pipacs mely kókadtan
Figyeli a körülötte lévő tájat,
És szerelme álmát vigyázta,
De el kellett hagynia vágyát,
Mert szerelmétől elszakították
És meggyalázva meg bántották,
De Ő csak tűrte és hagyta.
Majd miután letépték szirmait
Eldobta, mint szép vágyait.
Végül még volt benne
Egy kis élet, de elaludt a szikra a szívében!
(2004. 02. 18)




Emlékeim

Oh Diám mosolyogni oly szépen
Tudott, hozzám beszélni kedvesen
Tudott, mosolya szépen csillogott,
És mellőlem elvágyott.
Nem kértem
Én Tőle szívét, szívem
Mellé, de a sors fekete keze elvette
Tőlem és szívem nem eresztette
El mellőle, és most emlékeim
Őrzik baráti vágyaim,
Melyek talán soha társra nem 
Találnak, pedig érzem
Vágyaim hívják szívem
És életem, de nem tudom,
Hogy meddig titkolom!
(2004. 02. 19)




A múlt

Oh Istennőm életével
Már régen szakított szívem,
És már csak nagyon mély emlékével
Él szívem legmélyén, bennem.
Majd Vivim életével
Hozta össze a sors szívem
Ő emlékeit még élénken emlékeimmel
Őrzi szívem.
Végül Diámmal jött tiport életem
Össze, kit jobban megkedveltem,
Mint idáig bármelyik lányt, akik
Környezetemben éltek, de vágyaik
Nem egyeztek életemmel!
(2004. 02. 19)




Csodálhattam…

Oh ma hallgathattam
Diám, lelkemhez szóló hangját,
De nem teljesíthettem szívem vágyát,
Hogy sokat legyek vele, de ezt nem is várhattam.
De jól oly esett drága Dia hangját
Hallani, és így végül sikerült teljesíteni szívem akaratját.
Jól kinyitottam
Fülem, jól halljam
E drága hangját
És láttam szép tenger kék szemét,
Így teljesítettem szívem harmadik varázsát.
Oh köszönöm Istenem,
Hogy ezt a csodát láthattam,
És két fülemmel hallhattam,
És csodálhattam.
Mostanság nagyobb meglepetésre nem is vágyhattam,
Hiszen szívem minden porcikájával erre vártam!
(2004. 02. 20)




Pihen az Alföld

Tél van az Alföldön
Mindenki fázik a téli börtön 
Falai között, ilyenkor nincs mit tenni,
Csak a fölszabadítást várni,
És remélni a tavasz
Hoz valami vigaszt
És a sok kérdésre választ,
De az addig elsírt könnyekre nincs vigasz.
Az Alföld pihen,
Alszik a bölcsőben kedvesen,
Aludj Te is vele, 
A fölébredéssel a könnyekre és a kérdésekre válasz jön vele!
(2004. 02. 21)




Istenben

Hiszek e istenben
Kérdezik tőlem,
Mégis mit felelhettem:
Nem és igen.
Nem, mert ha létezne
A bűnös világban rendet tenne.
Hacsak nem,
Arra vár mi alakítsuk a sorsunk,
Mert akkor mi elvesztünk,
Ne is beszéljünk az Istenről, mert el ment a kedvem.
Igen, mert nem 
Hagy engem
Meghalni
Azaz tud valamit életemmel kezdeni.
És mikor azt hittem
Ő és Diám és mindenki elhagyott,
Hirtelen megolvasztotta Diám szívén
A jeget, és öntött belém egy kis boldogságot.
Nem hiszek Isten létezésében,
De mintha néha jelét
Adná, figyeljük igéjét,
És döntésében ne keressük a választ, mert rontunk kedvén!
(2004. 02. 21)




Beteg vagyok

Már nem is tudom
Utoljára mikor voltam
Beteg, pedig most a legkevésbé erre vágytam,
De talán ezt is átfogom
Vészelni, vagy ha nem
Életem, végleg elvesztem.
Mintha 100 éves lennék
És futni, járni is alig bírnék.
Majd vidul még lelkem,
Ha ebbe a beteg világban javul testem.
Nem kell ide orvos,
Se valami fortélyos
Vizsgálat, tudom beteg, vagyok,
És egy ideig pihenni vágyok!
(2004. 02. 22)




A Galamb lelkű

Diám megérdemli azt
A lelki tavaszt,
Amivel megáldta az Isten,
Megérdemelte, mert oly kedvesen
Bánt Galamb lelke, az emberekkel
És a kitaszított, magányos lelkekkel.
Hozzám is leszállt lelke, mellyel
Csodát művelt életemmel.
De sajnos gyönyörű lepke
Módjára elrepült Galamb lelke!
(2004. 02. 24)




Ne tedd ezt velem…

Oh drága Istenem,
Ne tedd ezt velem,
Ne tégy engem
Súlyos beteggé, az életem
Úgyis betegen élem.
Nem kell még súlyos cukorbeteg legyek,
Mert akkor élet, Isten végleg elfelejtelek.
Hagyd meg egészséges életem,
Már amennyire egészséges maradtam,
Mert elég sok betegséget kaptam,
Ha még cukorbeteg is leszek, nincs életem!
(2004. 02. 26)




A halált láttam

Elájultam,
Ebben a pár percben a halált láttam.
Eldugult a fülem,
Elhomályosodott a látásom,
És ekkor már tudtam,
Valami nincs rendben velem.
Végül elvesztettem emlékezetem,
Majd eszméletemhez tértem,
Kicsivel később átgondoltam,
Eszméletem alatt mit tapasztaltam?
Nem láttam,
Nem halottam
Semmit, nem éreztem, dobogna
Szívem, folyna e vér ereimben,
Mintha életem nem akarna
Többet ebben
A világban élni,
És félni.
De vajon milyen átok
Előjele akar ez az ájulás
Lenni erre a válaszra nagyon várok,
Addig is jöhetne életemre a világosodás!
(2004. 02. 26)




Nem hiányzom…



Tudom neked nem, hiányzom,
Oh drága Dia, nem is tudod mily nagy bajom.
Csak azt látod körülötted nem, vagyok,
Mert testemmel, lelkemmel ágyhoz ragadok.
De majd megújuló testtel,
És friss egészséges lélekkel,
Térek vissza szemed
Kékjéhez és szent ápoló lelked
Oltárjához, melyben
Új élet és egészséges honol, fáradt szívemben.
Addig tudom,
Nem hiányzom,
De Te nekem mindig hiányzol,
És remélem magadra, vigyázol,
Mert én álmaimban, tested, lelked vigyázom!
(2004. 02. 27)




Gyógyítom és gyógyítóim

Oh Alföldem
Most segíts nekem.
Nagyon rám jár
A rúd és a tél, engedd rám a meleg nyár
Gyógyító erejét,
És földed nagy lelkét.
Te vagy gyógyítóm,
Mert tudom,
Ha Te szeretsz én, gyógyulok,
És többet beteg nem vagyok.
Diám és más gyógyítóim
Elhűltek akár a vágyaim.
Talán beteg is azért vagyok,
Mert gyógyítóimnak nem számítok,
De talán, ha hiszek
Abba, hogy szeretnek
Meggyógyulok,
És jó ideig tiszta, egészséges maradok!
(2004. 02. 27)




Tavaly nyár

Oh mily forró volt a tavaly nyár,
Olyan forrón jött a szerelem ár
Felém, ami örök pecsétet
Hagyott lelkemen, és ami új életet
Kezdeni talán most hagy, de vajon milyen
Életet ad majd sorsom, remélem szépet, mely elaltat édesen.
De vajon meddig, talán örökre érzem,
Vivim bőrét kezem
Összesimulásán és számon
Arca, szája, bőre ízét, akaratomon.
Meddig uralkodik még a tavalyi forró nyár,
Mely minden nap átrepül fejem fölött, mint a nyári madár,
Mely oly forrón hozza a nyarat,
Hogy utána örökre ott tartja a vágyadat!
(2004. 02. 28)




Rab legyek?

Rab legyek
És rab módjára szeressek?
Életemmel mit kezdjek,
Rab módjára nem szeretek
Én senkit, hisz magyar vággyal
Áldva vagyok,
És ily nagy vággyal és akarattal,
Szabadnak vagyok.
Szeretni nem szeretek,
És rab nem leszek!
(2004. 02. 28)




Lelkemben

Lelkemben,
És szaggatott szívemben
Még van erő, hogy írjak,
És, hogy szerelmesen vigadjak.
Életemben,
És lelkemben
Van erő még, hogy akarjak
És, hogy szerelmekre vágyjak.
Míg lelkemben
Van erő és szívemben
Van szikra, addig szerelmes leszek és írok
Verseket, és bánatosan és boldogan sokáig vigadok!
(2004. 02. 28)

           

Megújulás